Mondtam már, hogy a Jason Bourne filmek kissé kizökkentettek engemet a normál menetből. Jól van na, tudom, hogy ciki! Nektek nincsenek sötét foltok az életetekben?

Ha jól emlékszem, a Bourne Legacy tiszta átverés, mert egy darab Matt Damon sincs benne. Sok szomorúság van a világban, ez az egyik. De: A film elején egy ügynök (Jeremy Renner) valami a jeges tóban héderez Alaszka közepén. A nézőnek a segge is befagy, de ő pont nem zavartatja magát. Miután kimászik a jeges tóból, a hátára terít egy izolációs fóliát, kedélyesen összecuccol, és a farkasok elől átfut/ átmászik a havas sziklás hegységen fél Alaszkán. (Bakker ezek a színészek… tényleg belement a jeges tóba, nem kamu, bár mondta, hogy szívesen kihagyja legközelebb. Hogy az istenbe csinálják?)

Big like, mondom, de ez vajon csak film vagy tényleg van ilyen jeges tavas cucc? Erre nem megtalálom napokon belül Wim Hofot? Az egy Bolond Ember: nyakig ül a jeges vízben és vigyorog. Légzőgyakorlat is van hozzá, ami 0,5-tel felnyomja a vér savasságát, meg orvosi kontrollvizsgálatok az egészről, hogy ez mekkora löket az immunrendszernek meg a keringésnek. Jó, mondom, nem kell nekem kétszer mondani az ilyesféle dolgokat. Kezdjük el még ma! (Csöndben és szerényen megjegyzem: Hosszú Katinka is csinálja a jeges fürdőt. Ül egy kukában (!), a tetején ott úszik a jég. Ugyanis működik.)

Eddig a napig se voltam kezdő, egész télen ment a mezei ujjatlanban futás a parkban. Mínusz tízig simán megcsinálom, a tél végén már odáig jutottam, hogy a hóban rövid nadrágban nyomtam a spárgát. Az is jó vót. „Meg fog fázni!” – mondták. (Nem is éreztem hideget, csak a térdemet karistolta kicsit a jég.)

De ez Wim Hof izé, ez nem hideg levegő, hanem hideg víz. Na, ez azért megviselt. Egyrészt mert télen kezdtem el. Doesn’t help. A hipotermiás lábujj és kézujj napi vendég lett az életemben, a hipotermia kifejezés pedig aktív szókinccsé vált, a gyerek is használja.

Ez a zuhany tök más, mint a szauna utáni. Itt nem forró testtel megyünk bele a hidegbe, és nincs előtte meleg zuhanyka sem. Durr bele: az elviselhető hűvös víztől kell menni lassan a full hideg felé. Előbb zuhany, aztán kád, aztán jöhet a jeges tó, helló. Közben a légzés: lassú, mély, kontrollált levegő ki és be. Nem lehet a légzést beállítani a fázás alá, az „eláll a lélegzetem” reális lehetőség, nem szabad, megfagysz. Át kell lélegezni magad a hidegen, nincs mese. Nyomtam egész télen: előbb felvittem 10 körig: 1 kör gyors magamra zuhanyozás, tus lefordít, új belégzés, kilégzésre megint egy kör hideg víz. Emberes volt, na.

Aztán lassan eljött a nyár, és a hideg csapvíz nem olyan jeges. Áttértem a nem szakaszos, hanem folyamatos hideg vizes zuhanyra.

Next step: megpróbáltam a full kádas verziót. Elsőre nem sikerült. Nagyon nem. Az a sok potyára kifolyatott víz… Aztán megint nekimentem. Bele kell lélegezni, és meglett! (Persze a gyerek nem bírja ki, hogy anya valamit csinál, és ő nem. Utánam ő is belesikkantgatta magát a full hideg vízbe. Azt a boldogságot, komolyan…)

Mostani helyzet: előszedtem a vastag jégakkukat a mélyhűtőből (4 db), és mentek ők is bele a kádba. Egyre jobb. Elsőre 7 perc ment, másnap 8, etc. Aztán meglett a cél: 10 perc. Isteni! Ott ül az ember a jégakkuk közepette, és az utolsó percekben büszke méltósággal reszket… Utána mentem az utcán, rám fújt a nyári szellő, és azt éreztem, hogy ha ez a kurva szaros szél el nem áll, de rögtön, kajakra meg fogok fagyni. (Amúgy hőségriadó volt.) Na ugye, hogy az élet egy kaland? Mindig mondom.

PS: Éjjelente fekszem az ágyban, és arról álmodom, hogy nekem is van egy kinti hűtőládám, mint neki, és naponta 10 percet nyomom a full nulla fokosban. Tudom, tudom… Ne is mondjátok!