„Éhes vagyok” – mondja az ember. Mert hát van erről egy közmegegyezés, hogy ez mit jelent: én mondom, te meg bólogatsz, mint aki érti. De jövök itt rá lassan az elmúlt fél évben, hogy ez a mondat azért elég pontatlan. Ugyanis többféle éhség van, és mindegyik más. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem a rendes IF-et (időszakos böjt) napi 12 óráról indultam, most vagyok 22-n, és jött velem szembe a mindenféle éhség.

Az „éhes vagyok” érzést érdemes kielemezni, mert ha nem tudod, melyik éhség támadott meg, nem fogod tudni megfelelően kezelni sem, és elrontod (pl. eszel, te kis hamis). A lényeg: többféle éhség létezik, mindegyik máshol lokálódik (=tanyáz) és mindegyiknek más az oka. És aszerint, hogy hol van, és mi okozza, mást és mást kell tenni vele. Nos hát:

Éhség #1: A fejedben van.

Ez 100%-ban pszichológiai, lelki folyamat, drága barátom, csakis te csinálod. Ezek olyan negatív érzelmek és gondolatok, amiket te gyártasz – és te tudod abbahagyni is.

A fejben lévő éhség összefoglaló neve: önsajnálat. „Jaj, tudom, hogy ez után az evés után 12-16-22 óráig nem zabálhatok. Jaj, mi lesz velem? Szörnyű lesz, teljesen el fogok gyengülni, nem fog sikerülni a vizsgám, és talán még éhen is halok.”

Ez volt nekem annó a legnagyobb mumus, pedig ezt a legegyszerűbb kezelni. Ugyanis nincs vele semmi tennivaló, csak max. ki kell röhögni magadat. (Kényszeres gondolatokat nehéz leállítani – sajnos. Aki tudja, hogyan kell, azonnal jelentkezzen, kap egy tábla diétás csokit.) Ezennel szeretném leszögezni jelen bejegyzés tézismondatát:

Még soha senki nem halt meg attól, hogy kihagyott egy étkezést – ellenben naponta tízezrek halnak meg abban, hogy soha nem hagytak ki egyet sem. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Ezt a kijelentést jó lenne teljes mélységében megérteni. Pont.

Éhség #2: A gyomrodban van.

Ez egy nettó biológiai folyamat, semmilyen ráhatásod nincs. Az emberi test már csak olyan módon van összerakva, hogy bizonyos szervek bizonyos funkció után „vágyakoznak”, vagyis tenni akarják a dolgukat. Az agy elemezni-kritizálni akar mindent. A méh meg akar telni kisbabával. A gyomor pedig ételt akar emészteni. Ha nincs mit emésztenie, akkor ennek berzenkedve hangot ad: ez a gyomorkorgás.

Ez sem valódi éhség tehát, csak a gyomor jeladása, amúgy a ghrelin nevű hormon csinálja. Semmi különösebb tennivaló nincs vele, és nem, nem vezet világtragédiához: nem fogsz tőle elájulni, elesni, és a sport közben sem kell enyhe pánikrohamot kapnod, mint tettem én az első böjtnapokon futás közben.

Biznisz meeting alatt béna, tehát érdemes elhallgattatni: egy pohár sós-magnéziumos vizet kell inni rá. (Mg: én a vitaltrend-től veszem magnézium-citrát formában por alakban.) Egy kiskanál só (nem jódozott, please) a vízben egészen meglepően megkönnyíti a böjtöt, magam sem hittem, hogy mennyire.

Ha az ellen még ezek után is „támad”, akkor egy kanál MTC vagy kókuszolaj mehet a sós víz után, azt’ hadd menjen a ketózis a maga útján.

Éhség #3: A véredben van.

Ez is biológia, nincs ráhatásod, az első hetekben a „leesett” vércukorszint okozza (mármint az eddigi extrém magas értékekhez képest alacsonyabb – nyilván nem „esik” semmi sehova, come on!). Erre mondják az Ó De Nagyon Okosak, hogy „nem szabad leesnie”, mert akkor nagy-nagy bajok lesznek. Hát nem. Ha az ember órákon át alacsonyan tartja az inzulinját meg a vércukrát, akkor az alacsony lesz a teste számára a normális, átáll ketózisra (a sejtek ketontesteket használnak fel glükóz helyett), a vércukker meg szépen beszabályozza magát. Ha 22 órán át nem eszem, a cukrom kb. ugyanott van reggeltől estig: 5-6 között. És ami durva: a napi egy étkezés után szinte alig megy fel (mármint ha zsíros húst meg zöldséget eszem, nem valami cukros nyamit). Sportolás után még fel (!) is megy egy kicsit – a máj glikogént bont le és glükózt ürít a vérbe. A böjt szakasz végére láttam már egyszer 4,2-t is, de nem éreztem belőle semmit, nem voltam levert, ájulós, nem tudom micsoda kripli (vagyis nem jobban, mint máskor – tudjátok ez olyan, mint a „Jól öregszik” kifejezés, aminek a valódi jelentésre: „Nem hülyébb és idegesítőbb, mint régen”).

Tehát ha alacsony cukrot mérsz, akkor sincs semmi teendőd. Ezzel együtt, ha energiátlannak érzed magad, mehet egy kanál MTC vagy kókuszolaj, de tudd, hogy az anyagcsere is edzhető, és ha hetekig csinálod, markáns javulást fogsz tapasztalni a cukrod ingadozásában és az energiaszintedben is. Just keep it up. Maradj a napi 1-2 kajánál, és várd ki a sorodat.

Éhség #4: Az izmokban van.

Ez az izmok jelzése, hogy lefogyasztották a glikogén-készletüket. Van, aki érzi, én nem. Inkább csak annyi, hogy ha ketogén napok után befalok egy nagy adag szénhidrátot, akkor duzzadtabbak az izmaim. Egyes biohackerek (pl. Dave Asprey) szerint kell a heti egy nap refeeding, vagyis tudatos szénhidrát visszatáplálás. Szerintem totál nem szükséges, én heti min. 1-szer mondjuk mostanában szoktam, mert így bírom a legjobban a késő esti edzést – a zsíros ketogén vacsora köszönettel azt üzente, hogy nem óhajt futás meg bukfencek közben a gyomromban lötyögni. Jó, akkor megadom magam, és 6 órával edzés előtt bekapok egy full vekni „paradicsomi ősbűn” szinten finom gluténmentes kenyeret, abban benne van egy heti szénhidrát adag, ha nincs benne 1600 gram, akkor egy sem, de hát a jó ügy érdekében bármit… Velem lehet értelmesen beszélni.

Éhség #5: Éhezés.

Ez egy test-szerte állandósult hiányállapot, huzamosabb böjt eredménye, ami már nem böjt, hanem az éhezés (ezért starvation és nem a fasting). Na ez szar, ezt általában nem kérjük, kivéve többnapos láz vagy vízböjt esetén. Amúgy meg ez az anorexia, meg a „nincs mit enni” történelmi krízisek tapasztalata háborúban, természeti katasztrófa után, remélem, ennél többet sosem fogunk megtudni róla.

Az éhezést komolyan kell venni, elvtársak. Nagyapámat a háború vége élve találta egy koncentrációs táborban. Csont és bőr lehetett, hát valami jótét lélek adott neki egy egész kerek sajtot. Megette, és majdnem belehalt. A leállt, legyengült emésztőrendszert nem lehet azonnal az eredeti szinten terhelni, mert system shut-down lesz a vége. Szóval éhezésből kijönni csak lassan, okosan: zöldséglevek-csontlé-főtt zöldségek-gyümölcsök-hús sorrendben. A kijövés fele annyi ideig tartson, mint maga a böjt, tehát egy 4-napos vízböjt után 2 nap legyen a fokozatos, diétás kaja.

Ami még szót érdemel: A böjt az autofágia jó részét támogatja – a test a sérült részeket bontja le és szintetizál belőlük új anyagot. Hosszasabb éhezés során viszont „a ház mindent visz” elv lép életbe, és lebontja a jó szöveteket is, pl. felemészted a saját izmaidat, aztán a tükörbe nézel, és elszomorodsz. Ezért fontos a böjt alatt (is) az erős testedzés: tudatosan tartsd meg és építsd az izmaidat. Nem séta, cuki jóga meg szunya a szaunában, hanem teljes testsúllyal és vasakkal végzett edzés.

Amikor tehát böjtben vagy, és rád tör az „éhes vagyok” gondolat, lokalizáld, hogy ez most melyik, és ha megvan, mondjad neki: „Hello hunger, my old friend” (well, almost), és aztán megfelelően kezeld!