Gyertek, hallgassatok velem egy kis zenét! Van ez a film, Az ötödik elem, elrontották forgatókönyvi szinten: nem is az „az ötödik elem”, amiről szól, de ne kötekedjünk. Bruce Willis meg Milla Jovovich (jaj, már megint ő!) megmentik a világot, meg ha már benne vannak, az egész világegyetemet. Aranyos, állítólag moziban is láttam, de hát mire emlékszem én a húszas éveimből? Mostanában újranéztem, megörültem benne egy zenének, utánaolvastam, ebből lett ez a poszt, na.

Van ebben a filmben egy jelenet, amikor a jövőben játszódó világban hőseink elmennek egy operába. Az ember nézi és úgy érzi, mintha ő is a közönség soraiban ülne, és várná, hogy felmenjen a függöny, és végig azon agyal, hogy vajon milyen lesz a jövő zenéje, milyen lehet a galaxis legjobb operaháza azon a távoli bolygón, és miféle zenét adnak ott?

Na és akkor a függöny tényleg fel, és megszólal a zene: egy olasz opera nyitánya. Mert barátaim, az a helyzet, hogy akármeddig mehetünk előre a jövőben, ennél jobb zenét sem a múltban, se a jövőben nem írnak majd: így hát felhangzik egy Donizetti opera nyitánya, majd megszólal Inva Mula hangja, és elénekli Lucia di Lammermoor szopránáriáját, hogy Il dolce suono mi colpì di sua voce. Fülessel hallgassátok, mondom megint – legyetek tehát jók, viselkedjetek ésszerűen, és vegyétek fel azt a k. fülest, mert tudom, amit tudok.

Íme hozzá a szöveg is:

(Igazából az első sorban van egy inverzió: The sweet sound hit me of his voice – annyira szép… És bárcsak ha ő is tanulna olaszul, ha már ez a szakmája, és nem azt hallanám, hogy „presso dal fonte”, meg „al canto”… No de mindegy, ez már így esett.)

Mondja a fáma, hogy Inva Mula, amikor megérkezett a feléneklésre a stúdióba, és meglátta a második részhez tartozó kottát (ezt sem értem, ezek az énekesek ott helyben blattolnak egy filmzenét – nem gyakorolják be hetekig, mit csinálnak ezek is már?), elmosolyodott, és kedvesen megjegyezte, hogy ezt nem lehet kiénekelni, mert az emberi énekhang ezekre az ugrásokra nem képes. Itt látható, azt mondja, hogy „H dúr”, bármit is jelentsen ez:

Ezt Eric Serra, a szerző nem is vitatta: ez így ebben a formában kiénekelhetetlen. Mint utólag elmondta, ő direkt olyan zenét akart írni, amit csak egy alien tudna elénekelni, amit normál emberi hangon nem lehet kiénekelni. Tervei szerint kb. 60%-ot énekelt volna ki egy az egyben a szólista, és a többit hangonként kiénekeltette volna vele, és összeszerkesztette volna, hogy úgy tűnjön, mintha egyben jött volna ki. Ehhez képest történt, hogy Inva Mula a kotta valami 85%-át megvalósította, és csak a maradékon kellett digitálisan dolgozni. Serra el sem hitte, és amikor e végeredmény is készen lett, ő volt a legjobban megdöbbenve, mennyire jól sikerült. Tényleg ütős: vannak hangok, amik nem énekhangnak tűnnek a fülnek, hanem valami hangszer hangjára gondol az ember, az összevágást is csak egyfajta hangszín össze-nem-illésből lehet kiszúrni – túl hirtelen vannak váltások abban, hogy mekkora az énekes által képzett öblösség vagy mi a neve annak, hogy mekkorára nyitja ott bent a szájüregét. Nem értek én ehhez. (Sok mindenhez nem értek – ez az egyik.)

(Meg ahogy Bruce Willis feszeng a bársony széken és rettenetes zavarba jön, amikor azok a fekete körmű ujjak egyenesen rámutatnak, és maga sem hiszi el, hogy igen, a másik pontosan látja őt és csak őt itt az ezer ember között is, és igen, itt csak neki szól az ének, és igen, itt most neki szólnak a szavak: meco t’assidi alquanto. És a másik oldal igenje: néha az ember életében csak egyszer mutat úgy oda, de az életét is feláldozná a másikért, ilyen van, volt és lesz is, aki ilyesmibe keveredik, magára vessen, bár maga sem tehet róla, ez a sors, a karma, a fátum vagy mondhatjuk úgy is, hogy simán csak kurva nagy pechje volt azon a bizonyos napon, amikor először összetalálkoztak. De ha ilyesmibe keveredtél, legalább tudod, hogy éltél – ha más örömed nem is lesz benne. Persze hogy feszeng az ember az ilyesmitől, és fészkelődik a székében – ami addig egész kényelmes volt –, vagy megáll a barlang bejáratánál, aztán azt mondja: Nem félek a sötétségtől! – és belép oda, akármi is van ott bent. Márpedig van ott sötétség bőven, azt elhihetitek nekem.)

A színésznő a jelentről: https://www.youtube.com/watch?v=0It0w7MJ0ZI

A teljes felvett jelenet green screen előtt: https://www.youtube.com/watch?v=hVqh2_0sR_g

Szóval így volt. Poszt vége. Csakhogy:

Megmondták vala az operaénekes szakma legjobbjai, hogy ezt nem lehet felénekelni, csak összevágni. Na mit gondoltok, mi történt erre? Telt az idő, és hát persze egy csomó énekes nekiment. Mert hogy mi az, hogy „nem lehet” kiénekelni?!  Valakinek a véleménye, az ítélete – ki nem szarik arra? Tucatszámra vannak, akik feléneklik, pl ez a hölgy úgy lazán otthon csaknem köntösben – 2008-ban, és azóta sem tett fel egyetlen új videót sem, egyesek szerint elragadták az alienek (de én megtaláltam a Facebookon, szóval tényleg elragadták): https://www.youtube.com/watch?v=bgo0CDL6bd0

Jane Zhang (és rettenetesen nem tud olaszul, mamma mia nel cielo rotondo! mondom erre én): https://www.youtube.com/watch?v=kJl2uPNsJEk

És persze beleállt a net énekes szupersztárja, Dimash K. maga is (huszonéves csávó, aki itt a szoprán áriát nyomatja!), a végére még odatett a H után valami rettenet magas hangot csak úgy a maga és a világ örömére, itt hangzik fel. (Itt szintén Dimash ugyanezt jóval kevesebb svunggal, de a dalocska végén kaszkadőrmód hanyatt vágja magát, szerintem protektor nélkül amúgy (küzdősportolt, mielőtt rá nem jött, hogy ez hosszú távon nem megy együtt az énekléssel), csak a rend kedvéért; nevezett „kifeküdtem”. ) 

Ez pedig itt egy kis vigasz a nehéz időkre a megszomorodottaknak: a címe – szerintem – For the Common Housewife. (A Common Housewife rendszertani besorolása amúgy nem állat, a növények rendjébe tartozik, úgy vegetál, csak a rendtani félreértések elkerülése végett mondom. És minden alkalommal hozzáfűzöm: Thank God for remixes. A szó elszáll, az írás megmarad – ezt a baromságot! Ami a Youtube-on fent van, és senki nem szedi le, na az megmarad. A többi megy a Levesbe. Kúrjátok fel rajta a hangerőt, ha jót akartok.)

Ja, hogy mi „az ötödik elem?” A szeretet.