A szó, ami átmenetileg rokkanttá tett… Kiejtése: then-ex, de nem then, hanem a thanks hangja az elején. Ez nem a thanks – sajnos –, hanem egy Chris Heria nevű edzőnek a módszere, amit nyilván nem ő talált fel, biztosan mások is oktatják, csak én őt találtam meg, és azt kell mondjam, így jártam. De nem panaszként mondom, a nehezén már túl vagyok. És csak két hónapba telt… Szóval augusztusban a Youtube a lelkembe látott (a francokat: most néztem meg a The Social Dilemma c. filmet, fejre is álltam, bevallom – nézd csak meg és te is fejre fogsz), és odatette recommended videónak ennek a legénynek a videóit. Elkezdtem nézni (amúgy is totál addiktív), aztán kipróbáltam, és meg voltam fogva.

A csávó egy kalisztenics-es gyerek – saját testsúllyal edz –, mármint elvileg. Erről mindjárt többet. Összerakott egy olyan edzésmódszert, amivel percek alatt ki lehet tolni az embernek a kis fizikai határait és amivel brutálisan lehet fejlődni. Barátaim és szomszédaim! 19 éves korom óta sportolok dolgokat, volt sok megterhelő edzés az életemben, de ez itt most… Beszarás. A bicepszem a sorozat végére úgy bedurran, hogy nem tudom lenyújtani. Az utolsó ismétlésekkor nem emberi hangok jönnek ki belőlem (mármint fönt, nem lent, “ott” még nem tartok azért) – köztéren edzek, és utálom is az ilyesmit, de ez van.

És ezzel az augusztus elejével megérkezett az életembe a folyamatos négynapos izomlázak korszaka. Borzalom. Már az elején kikalkuláltam, hogy ebbe a módszerbe nem fér bele a teljes test, így lett karnap, lábnap és corenap (törzs). Ezek váltogatják egymást. Az elején ez azt jelentette, hogy akkor lett a következő karnap, amikor az előző okozta izomlázból felépültem. Addig csináltam lábat vagy sima sétát. 

A jó hír: az izomláz elmúlik, a test a kezdeti sokkok után beáll a terhelésbe, és már nem szakad az izomrost, hanem vastagszik. Monika 10+ éve szemléli sportolgatásaim eredményét, de most mondta, hogy ez kezd nagyon mutatkozni, talán itt az ideje valami rendes ruhákat hordanom. (Nem mintha csinálnám.) (Ki nézi azt?! – kiabált rám türelmetlenül a nagyanyám, amikor szemére vetettem, hogy igénytelen a szakadt, rojtosra foszlott atlétatrikója.) (Amúgy még az is lehet, hogy nézi, de én meg észre se veszem. Keserű lettem, szarok az egészre, drágáim, ez az igazság.)

Ez az egyik sorscsapás, ami az életemet sújtja: az edzéseimben állandóan huszonéves csávókkal kerülök versenyhelyzetbe. Nevetséges. Semmi ilyen inklinációm nincs, nem szeretem se a férfiakat, se a versengést – mindkettőből kiszállok, amikor csak tehetem. Ami az utóbbit illeti: magammal szeretek egyedül versengeni, de azt nagyon. Szóval most itt vagyok: a 28 éves atléta gyerek fejreállította az EGÉSZ edzésemet, én meg loholok itt magam után. Szóval tehát: a Módszer: 

• Saját testsúllyal edz – DE súlymellényt vesz (meg 20 kilót tárcsát köt a derekára, ezt a részt hanyagolom, let the men do it – szólok bölcsen magamhoz.) Ez nekem most egy ötkilós súlymellény a dekatlonból, meg lábnapon egy négykilós hátizsák is a hátamon, mert a láb erősebb. Fiúk vegyenek súlymellényből tízest.
• Minden gyakorlatot bukásig csinál. Emiatt a set közben még számolni se kell, mert a bukás pillanata minden nap máskor jön el. Bukás az, amikor nem tudod tartani a formát.
• Perfect form – minden izom feszes, minden tökéletesen tart, pl. fekvőtámasznál feszít a vádli, a comb, a segg, a has, a lapocka és a nyitott ujjú és felfelé feszített a tenyér.
• Nincs lendület, nincs rángatás, nincs nincs. Egy ismétlésnek (1 rep) az számít, amit mindkét irányban tökéletes kontrollal megtartva végigvittél. Teljes mozgáspályán dolgozik, a pozitív (koncentrikus) fázis kirobbanó és gyors, a negatív (excentrikus) fázis lassú és megfogott. Ezt baromi nehéz kivitelezni.  
• Lebontva halad a gyakorlatokkal: bukáskor nem áll le, hanem kikönnyíti ugyanazt a gyakorlatot, és kisebb ellenállással csinálja tovább. Minden gyakorlatra 3-4 lépcső jut, ahol kikönnyíti. Így összesen 20-30 ismétlés jut a karra, és 40-50 a lábra.

Mondom pl. a fekvőtámaszra, hogy értsétek. Egy set, azaz sorozat:

1. Súlymellénnyel kezdeni teljes fekvőtámaszban, amennyi megy, addig, amíg a forma meg nem törik.
2. Amikor már pontatlan, akkor súlymellény le, és folytat a teljes fekvőtámasz.
3. Amikor a forma megint megtörik, leteszem a térdemet, és úgy nyomom tovább.
4. Amikor az se megy, lehet egy rúdra dőlve csinálni, vagy kikönnyíteni a földön magad alá húzott térddel.
5. Amikor tényleg vége a dalnak, akkor még 4 (nekem csak 3 megy) excentrikus gyakorlat: lassan csak lefelé. Aztán 10 mp kitart. Kész. Utána orra esel.

A dolog lényege, hogy emberünk összemossa a helyi izom-állóképességet és a helyi izomerőt, ami az edzettség két tök külön komponense, de ő egyet kreál belőle: nagy súllyal bukásig, és bukás után tovább. Így lett meg nekem ennyi év után: pistol squat padon MELLÉNYBEN, kézenállásban karhajlítás, pull-up tisztán, lendület nélkül. Nagy öröm ez – az én koromban…

Ha akarjátok csinálni, itt a YouTube csatornája. Sok videót meg kell nézni, összeírni a gyakorlatokat, és papírról, telefonból kombinálni. Vagy be lehet fizetni az appjára, ami tök profi. Ezt én anyagi okokból kihagyom. Amúgy is szeretem a kis cetlijeimet. A múltkor a Katekizmust felkapta a szél, és majdnem elfújta, de szerencsére megfogtam. Ott bukdácsoltam utána a szálló levelek között…

Eszközök: súlymellény vagy négyliter víz műanyag palackban a hátizsákodban, csuklószorító a karnaphoz (én fáslizom), lábnaphoz plusz hátizsák, ha amúgy kicsi a súlymellényed.

Tessék csak tessék! Lehet kipróbálni! De mint mondtam: beszartok majd.

Én szóltam.