Csaknem vitába keveredtem ott a Facebookon (pedig higgyétek el nekem, hogy én olyat sose szoktam): rámorogtam egy mémre, hogy „Minden kis lépésre, amit megteszek, büszke vagyok” vagy valami ilyesmi, mondtam ott kommentben, hogy „Nem tetszik, maszatolás”. Na, kiosztottak a csajok, … Olvasd tovább →
Jaj gyerekek, annyi minden van! Ugyebár a pandémia. Ez a kurva karantén. Végtelen itthon levés a hatévessel. Iszonyat anyagi nyomás. Férjemnek 16 órás munkanapok. Barátok a képernyőn. Rettenetes, vérfagyasztó, szívet összetörő hírek. Családtag halála (korombeli volt). És a visszatért életembe … Olvasd tovább →
A kisgyerekes lét (köztünk maradjon mondva) elég monoton, hadd ne mondjam: kurva unalmas. Minden nap ugyanazon a programon kell átverekednünk magunkat, mert a fogmosás, oviba beérés, levegőn levés nem opcionális. És alapelvem, hogy a gyerekecske (ha már délután nem alszik … Olvasd tovább →
Aki valaha böjtölt (és kitartó volt), az tudja, hogy a böjt bizony piszok jó dolog, jó érzés, amit menet közben ad és a hosszabb idő alatt megjelenő hatásait is élvezzük. De bátran kijelentem, hogy a böjt is olyan, mint egyes … Olvasd tovább →
„Éhes vagyok” – mondja az ember. Mert hát van erről egy közmegegyezés, hogy ez mit jelent: én mondom, te meg bólogatsz, mint aki érti. De jövök itt rá lassan az elmúlt fél évben, hogy ez a mondat azért elég pontatlan. … Olvasd tovább →
Na, ez egy rövid posztocska lesz. Ad egy: Bocs, de rajtam nem azt kell észrevenni, hogy vékony vagyok. Az lófasz. Szerintem csak a gyengeség jele. Éppen ezért nem is tetszik: mert gyenge. Az anorexiások nálam sokkal vékonyabbak, és akkor mi … Olvasd tovább →
Ejnye, te kis hamis! Ugye nem azért kattintottál ide, mert azt hitted, hogy valami illetlenségről lesz szó? Netán egy kis pornó? Csak nem képzeled? Eszembe se jutna ilyesmi… Vagyis mondom, honnan jutottunk ide. Elnézem ezeket az amerikai óriásbébiket: jaj csak … Olvasd tovább →
