Csaknem vitába keveredtem ott a Facebookon (pedig higgyétek el nekem, hogy én olyat sose szoktam): rámorogtam egy mémre, hogy „Minden kis lépésre, amit megteszek, büszke vagyok” vagy valami ilyesmi, mondtam ott kommentben, hogy „Nem tetszik, maszatolás”. Na, kiosztottak a csajok, … Olvasd tovább →
Jaj gyerekek, annyi minden van! Ugyebár a pandémia. Ez a kurva karantén. Végtelen itthon levés a hatévessel. Iszonyat anyagi nyomás. Férjemnek 16 órás munkanapok. Barátok a képernyőn. Rettenetes, vérfagyasztó, szívet összetörő hírek. Családtag halála (korombeli volt). És a visszatért életembe … Olvasd tovább →
Hát nekem ez most az. Egy hete még vidoran éltem bele az életbe, voltak ugyan bennem kételyek, félelmek, de nem adtam fel nagyon semmit. Aztán az események begyorsultak, a kormány lépett, bezárta, amit kellett (bár nem elég gyorsan és messze … Olvasd tovább →
