Nézem ezeket a US marine kiképzővideókat – a “hell’s week”, azaz az első hét a legszarabb. Ordítoznak az újoncokkal, minden személyes cuccuktól megfosztják őket, haj le, és megy a kőkemény testi kiképzés. Nincs lazulás, nincs pardon, nincs semmi.

Olyan edzéseik vannak ezeknek, hogy el se hiszem. Számolni se tudom, hány fekvőtámasz, burpee. Kötélmászás. Úszás menetfelszereléssel. Zárt térben könnygázba ültetik őket, és le kell venniük a gázálarcot.

Egyik kedvenc youtuberem mosolygós szemű, okos rakétamérnök (bevallom: a szeme csillogásáért nézem első sorban). Elment egy ilyen speciális tréningre, hogy aszongya: “Hogyan meneküljünk ki az elsüllyedt helikopterből?” Neki ez egy ilyen szakmai továbbképzés, munkaidőben fuldoklik, oké, ez is csak egy munka. A videót nézzétek meg itt: https://www.youtube.com/watch?v=-53kaP6dZeI, ti is beszartok, azt garantálom.

Szóval levegő nincs, csak ha megtaláltad a csucsujkádat (hogy hívják a száj-izét, amiből jön az oxigén?) . És a víz alól fejjel lefeléből kell kikászálódni, mert a zuhanás alatt a tetőmotor azonnal átfordítja a helikoptert , mire vizet ér, már fejjel lefelé ül benne a csapat – a székbe becsatolva. Az orruk azonnal telemegy vízzel, megjelenik a csucsujka, azt meg kell találniuk, be kell kapniuk, megszívni, utána kitapogatni a vészkijáratot (a víz alatt tök sötét van), kinyitni, felúszni. (Sose gondoltam bele, de a saját lakásomban is eltévednék, ha fejjel lefelé látnám. Minden referenciapont eltűnik, tükröződik.)

(Highlights: 2:30-nál a rakétamérnök megkérdezi a deli legényeket, hogy ki nem tud úszni. Két (!) csávó is felteszi a kezét. Komolyan bakki, mire számítottak? Tengerészgyalogosnak mentek, helikopterből fogják őket az ÓCEÁNBA dobálni. Na jó, néha mindenki benéz dolgokat. Én meg kaszkadőrködésről irkálok, na és akkor mi van? )

Magyarázza emberünk 3:30-nál, hogy aki búvárkodik, annak van orrcsipesze – de aki fejjel lefelé elmerül, annak telemegy az orra és az egész arcürege vízzel. Van egy reflex, ami nem engedi, hogy ha az arcüregünk tele van vízzel, akkor a szájunkon át levegőt vegyünk. Ott küszködnek a tengerészgyalogosok, hogy MERJENEK levegőt szívni a csucsujkából. Közben a kiképzők előzékenyen a víz alá nyomják a fejüket fejjel hátrafelé (!). Na, szóval olyan meghitt az egész.

Nézem-nézem, és felkiáltok: „Hé haver! Én ezt bármikor megcsinálom!” – és nézek büszkén a Youtube-ra. Ezt a kunsztot ugyanis mindenki tudja, aki… reggelente orrkancsózik. Én pl. naponta megcsinálom ezt: az arcüregem tele vízzel, és simán a számon át veszem a levegőt. No para. Közben még beszélni is tudok.

Mi ez az orrkancsó (magyarul neti pot)? Ez egy jógagyakorlat: speciális alakú kancsóba vizet teszek, bele sót (nem jódozott!), kb. fiziológiás legyen. Utána víz egyik orrlyukon be, fej megbillent, víz magától a másik orrlyukon kifolyik, és kimossa, ami ott bent van. Ennyi. Tisztítja az arcüregeket, orrot. Ha taknyos beteg az ember, napi öt mosás tökre felgyorsítja a gyógyulást. Aki allergiás, annak a pollent is kimossa. Amióta a kisgyerek megtanult a maga örömére snorkelezni, ő is orrkancsóz. Hát ami sárga takony egy ilyen gyerek arcából, füléből az orrán kijön… A betegségideje megfelelőzött. Büszke is rá! Ajánlom nektek is. Patikában már kis hazánkban is kapható.

Na szóval a nagy erős legények ott pánikolnak, hogy hogyan vegyenek levegőt a cucsujkából. Szenvedtek valamivel, amit én minden reggel félálomban is megcsinálok. Asszem, máris jelentkezek tengerészgyalogosnak.