Mitől vagyok vékony?
Na, ez egy rövid posztocska lesz.
Ad egy: Bocs, de rajtam nem azt kell észrevenni, hogy vékony vagyok. Az lófasz. Szerintem csak a gyengeség jele. Éppen ezért nem is tetszik: mert gyenge. Az anorexiások nálam sokkal vékonyabbak, és akkor mi van? Akkor ők is blogoljanak, hogy mekkora királyok? Ne má. Rajtam azt kell észrevenni, hogy izmos vagyok. Az meg a sporttól van. De mondjuk, hogy nem ismersz, a fotóim meg szarok, nem jön át, és akkor ezt nem tudhatod. Jó.
Ad kettő: Mégis mit gondoltál, komám? Attól vagyok vékony, hogy nem zabálok annyit. Pont. Itt véget is ér a dal.
______________________________________
De: rendes vagyok (ÉS grafomán – problematikus párosítás, nekem ezt osztotta a Nagy Osztó), tehát mégis íródik tovább.
Szóval attól vagyok vékony, hogy nem zabálok annyit, és nem annyiszor. De mint mindig, tudjukki most is a részletekben lakozik.
Annyit:
Sokat eszem, és azon belül is nagyon sok zsírt. De kinyírtam a rengeteg fölösleges szénhidrátot: liszt, krumpli, rizs, stb. A „brokkolis könyv” 2009-ben jelent meg, már a megjelenése előtt paleó lettem (ne fujjogjál, ha azt se tudod, mi az, mer megbúbozlak!). Szerintem én vagyok a legelső paleós ebben a városban – nem számítva a szerzőt. Mondjuk akkor se voltam duci (meg sose), de az ötvenkevésből egyből ledobtam 2-3 kilót. Hogy honnan, azt csak sejtem: viszcerális (hasüregi) zsír lehetett, amit 10 év ex-vegaság alatt a Barilla spagettiből halmoztam fel, meg valami titkos helyeken még egy s más, mert a szűk farmerom segge azóta nem szűk, és a cipzárja se csúszik le 15 percenként…
Annyiszor:
Aztán ehhez jött egy éve talán a napi böjt, magyarul az intermittent fasting. Ez annyit tesz, hogy nem napi 5-ször eszünk, mint a kisbabák, hanem 1-2-szer per nap. De az akkor össze van rakva, és mint mondom, sok benne a zsír. Na az bebaszott. Az elején, amikor elkezdtem naponta 12 órán át nem enni, úgy szenvedtem vele, mint a kutya. Aztán persze kiderült, hogy ez is edzhető.
Most épp napi 22 órát böjtölök. Minden nap. Ez megy 1 hónapja. A csípőmből lejött 8 centi. Elég ijesztő, mert nem akartam fogyni. És lassan jön a tél, több zsírt, olajat kell enni, és figyelni befelé, hogyan érzem benne magam, hogy megy. Meg figyelni a mérőszalagra.
A böjtölésnek nem az az értelme, hogy szenvedjünk meg dicsekedjünk vele, hanem azok az élettani folyamatok, amiket beindít. A legfontosabb ezek közül az autofágia (a selejtes sejtrészeket feleszi a test, és újat készít belőlük), a BDNF (brain-derived neurotrophic factor) termelés, a bélflóra helyreállása, meg az őssejt-termelődés beindulása. (A Microsoft Word meg egy fasz, nem ismeri az autofágiát, de te ne legyél Word.) Ha ezekről eddig nem hallottál, akkor tudatom veled, hogy MOST egy fontos pillanata zajlik éppen az életednek. Nem viccelek. Nyugodjál le, és nézz ennek utána.
Dr. Berg, az Én Hősöm az autofágiáról. meg úgy általában ezek.
Hogy mit érzek ebből? Valahogyan jobb lettem tőle. Fittebbnek érzem magam, jobban ruganyosabbnak, erősebbnek. Ura vagyok a dolgoknak. A bőröm tisztult, simult. Régi sérüléseim is javulnak és lassan elmúlnak. Jobb az emésztésem. Már bírom a nem evést is. A vércukrom a mérő szerint is beállt, egész nap 5-6 között tartja magát, nem vagyok nyűgös, nem hisztizek. Ne szóval érdekes. Mert én is onnan jövök, hogy 3 óránként enni kell, és jaj de jaj lesz, ha nem.
Sára mondja ki a szót rólam nekem: Igen. Ha nem azt csinálnám, amit kell, hanem amit akarok, aszkéta lennék. (Van az aszkézisnek TEÁOR száma? Számlát is adnék róla.)
De azért sokszor sajnálom, hogy nem vagyok elhízva. Végre lenne egy olyan probléma az életemben, amit röhögve megoldanék.
Azért ez nem ennyire egyszerű….Illetve örülj neki, hogy neked ennyire az….Én már 3-szor fogytam az életben 50+ kilót, tehát akaratgyengeségről szó sincs….. és most pont azon a diétán vagyok, amin te….a PK változaton, csak a szervezetemnek nem ugyanolyanok a paraméterei. Például az elhízás örökre megváltoztatja az anyagcserét, extrém takarékosra….Aztán pl. én evészavaros is vagyok….ami azt jelenti, az egész éhség alapú étkezés az nem létezik a számomra….rendben tartom a dolgokat, de szó sincs róla hogy ez annyi, hogy: Ne tessék zabálni…..szerintem vannak jócskán akiknek ez nehezebb mint neked.
Én most megint utolsó kilókkal vívok, meglesz ez, csak nehéz. És ismerek több olyat, aki derekasan küzd, de pl. elpusztult a pajzsmirigye, vagy olyat, akinek valami brutál kezelés teljesen kipusztította a bélbaktériumait….. na ezekkel már sokkal keményebb…szerintem a : Nem kellene annyit zabálni…az kb. olyan tudatlanságról ad bizonyságot, mint amikor egy depressziósnak azt mondják, hogy: szedd össze magad, vagy egy alkoholistának, hogy ez csak akaraterő kérdése….
A túlevésnek is rengeteg formája van….senki sem akar kövér lenni…. vannak akik könnyen normál súlyúak tudnak maradni, vannak akik könnyen le tudnak fogyni, aztán olyanok akik nehezen adják le a felszedett kilókat, és olyanok is, akik túlsúlyosak maradnak, és még olyanok is, akik bele is halnak….és mindegyik pont ugyanúgy ember….és megérdemli az emberi hangvételt.
Imre Ildikó! Te háromszor fogytál le engem – mármint a súlyomat. Ez azért megdöbbentő eredmény, neked kéne blogot írnod, de komolyan.
Nekem sem annyira egyszerű, csak cinikuskodok – én is szeretek “zabálni”, ez egyetemes emberi tulajdonság, minden ember osztozik benne – még az anorexiások is, csak ők ott fogják meg magukat, hogy nem engedik meg. De azt még jobban szeretem, amikor meg tudom haladni magamat.
Igen, “mindenki ember, és megérdemli az emberi hangvételt.” Sajnos van egyfajta karcos stílusom, ami én vagyok, nem tudom levetni magamból, és az írásban is egy stíluselem vagy minek nevezzem. Az egyik cikkben talán szimpatikusabb, mint a másikban, ahol támadva érzed magad tőle. Nem téged támadlak, aki beleálltál, és eredményeid is vannak. Tudom, hogy a kaja, és a főleg a szénhidrát-függés súlyos addikció, és bassza meg az ipar meg a tudomány meg a politikusok, akik nem szabályozzák, hanem még egészséges alap-élelmiszernek állítják be azokat az ételeket, amik ebbe a pokolba taszítják az embereket.
UPDATE: (Bocs, elszállt itt ez a rész.) De minden függőségben van a függőnek egy felelőssége, mert akarata ellenére nem lehet senkit sem megmenteni. Fel kell ismernie, és akarnia kell tenni ellene. Sacher mondja, hogy mindenkinek van valamilyen függősége, ez normális, ettől senki nem beteg, hanem ez az emberi lét sajátossága. A kérdés az, hogy az a függőség jót tesz neki, vagy árt-e, és hogy a környezetének okoz-e szenvedést vele. A megoldás az, hogy a káros függőséget egy hasznosra le tudja cserélni az ember. Innentől nem függőség csak a neve, hanem boldogság vagy szenvedély.