Olvasom itt a bibliát egy ideje. most tekintsünk el attól a nyavalygásomtól, hogy a legrégebbi és messze leghosszabb írásos szövegünk, tele kereszthivatkozással, szerkesztők százai (ezrei?) dolgoztak rajta, a nyelv alapjait rakta le, és lófaszt se tanultunk róla magyarórán. Függetlenül az isten témától – tömény metafora az egész az erkölcsről. (Kicsit mintha hiányában lennénk mostanában errefelé az erkölcsnek. Khm.)

Nem én voltam az ötletgazda: Jordan Peterson volt. Jordan Peterson Biblical Series előadásait erősen ajánlom, a honlapján átirat is van. (Mondtam már, hogy imádon a 150-es IQ-jú embereket?) Ő emelte ki eredetileg ezt a passzust: „Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.” (Nem magyarul mondta, de ezen most túlléptünk.)

(Nem tudom, ki hogy van vele: nekem a Károli-féle fordítás valahogy „A”.) Szóval fennakadtam ezen a mondaton, igazságtalan ügynek tűnik, főleg az én human rights-ra optimalizált ex-libsi énemnek. Forgattam a szöveget jobbra, forgattam balra, de sehogy sem akarta kiadni magát. Micsoda disznóság ez?! A gazdagoknak még adunk, a nyomorultaktól meg elvesszük azt a kicsit is? Nem csoda, ha a földlakók nagy része napi 2 dollárból él. Broáf!

Aztán amikor olvastam normálisan az Újtestamentumot, egyből megmutatta magát a jelentés. Ott volt előtte a példabeszéd, aminek ez a mondat a végkövetkeztetése. Tanulság: a tanulság előtti részt is olvasd át, te tulok! Kösz.

Tehát:

Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Máté 25:14-30

Van itt pár gondolat, ami elég crucial:

1. Az emberek között nincs egyenlőség! Soha nem is volt, és nem is lehet elérni. Nem egyenlőt kaptak ugyanis. Minden egyenlősítő rendszer megbukik, lealacsonyítja a kimagaslót (szerencsétlen Sosztakovics ahelyett, hogy csak komponált volna, az életéért futott, hogy a Főnök mit szól a műveihez – indulhat a Gulágba, vagy vastapsot kap), és túl magasra emeli az alacsonyat.

2. Abban, hogy ki mennyit kapott, van valami előzetes rendszer. NEM pofára megy: „kinek-kinek az ő erejéhez képest”. Nem tetszett azért ez az “ereje”, végigkattintgattam a többi magyar fordítást: „mindegyiknek a képessége szerint”, „ kinek-kinek rátermettsége szerint”. Katyvasz. Én rendszerető szerkesztő vagyok, nem szeretem, ha egy szóra nem ugyanazt hozzák ki a különböző fordítók. Az meg elég fontosnak tűnt, hogy mihez képest osztják itt felemásan az adományokat. És mivel ez a biblehub olyan aranyos, hogy kattintásra lehet a forrásnyelvet böngészni, nézzétek csak, mit találtam:

καὶ ᾧ μὲν ἔδωκεν πέντε τάλαντα, ᾧ δὲ δύο, ᾧ δὲ ἕν, ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἰδίαν δύναμιν, καὶ ἀπεδήμησεν. Εὐθέως

[kai hō men edōken pente talanta hō de dyo hō de hen hekastō kata tēn idian dynamin kai apedēmēsen Eutheōs]

And to one indeed he gave five talents, to one then two, to one then one, to each according to the own ability; and he left the region immediately.

vagyis a kulcsszó itten: δῠ́νᾰμῐς [dúnamis]

1. power, might, strength – erő, hatalom
2. ability, skill – képesség, készség
3. power, authority, influence – hatalom, hatalmasság, hatás
4. force of war – háborús erő
5. magic, magically potent substance or object, magic powers – varászlatos erő
6. manifestation of divine power: miracle – csodatevő isteni hatalom
7. faculty, capacity – képesség
8. worth, value – érték(esség)
9. the force of a word: meaning – a szó ereje

Azért ebben így máris van némi kakaó…

3. Érdekes, hogy az eredmény itt lineáris: akinek több talentuma volt, az jobban beleállt a dologba, és jobban is teljesített. (Az életben meg sokszor nem ezt látjuk, a jelenségre további magyarázatokat várok…) De ez fontos: aki amit kapott, annak felelt meg, és ez így van rendjén. Nem alulteljesíteni! De nem is beleroppanni ! Így valahogy.

4. Aztán: ez a “tálentum”. τάλαντα Tulajdonképpen ez MI csókolom? Szövegszinten eredetileg pénz volt, illetve súlymérték az aranyra, egynémely elemző szerint simán csak „nagy pénzösszeget” jelent, ha jól olvastam amúgy 35 kg aranyra utalt. (Kissé soknak tűnik ennyit odakúrni a szolgáidnak, de hát mit tudom én?, sose volt szolgám.) Az viszont nagyon nem tűnt véletlennek, hogy a tehetség szavunknak van ehhez köze, s csakugyan: ebből a példázatból vette fel a szó ezt a jelentést. A népi bölcsesség szépen levette, hogy mi itt a metafora, és megalkotta a jelentésátvitelt izibe. Like.

5. “menj be a te uradnak örömébe”. Ez csak simán szép, és nem értem. De így vagyon valóban:

εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου.
[eiselthe eis tēn charan tou kyriou sou]
enter into the joy of the master of you

Szeretem a képes beszédet.

6. A dolgok végén mindig jön az elszámolás: a „Gazda” mindenkitől elvárja, hogy teljesítsen – a saját szintjén. Nem kell ugyanannyit. Nem kell ugyanúgy. De „a nap végén” le kell tenni valamit az asztalra.

A szorgalmas szolga jutamat kap. A rest szolgától elvétetik, amit kapott.

Mondom: nekem írták. Direkt. Tudom.

Nna. Akkor most megyek blikket olvasni… 🙂