Megtekintettem a minap a kínai horoszkópot, mit mond erről az évről. Erre mit nem látok? 2020 a Lófasz Éve. Na, ezzel nem lehet nem egyet érteni. Ez van. És még egy emblematikus mondat, a FB-on túrtam: “Egyperces néma csend azokért, … Olvasd tovább →
Csaknem vitába keveredtem ott a Facebookon (pedig higgyétek el nekem, hogy én olyat sose szoktam): rámorogtam egy mémre, hogy „Minden kis lépésre, amit megteszek, büszke vagyok” vagy valami ilyesmi, mondtam ott kommentben, hogy „Nem tetszik, maszatolás”. Na, kiosztottak a csajok, … Olvasd tovább →
Jaj gyerekek, annyi minden van! Ugyebár a pandémia. Ez a kurva karantén. Végtelen itthon levés a hatévessel. Iszonyat anyagi nyomás. Férjemnek 16 órás munkanapok. Barátok a képernyőn. Rettenetes, vérfagyasztó, szívet összetörő hírek. Családtag halála (korombeli volt). És a visszatért életembe … Olvasd tovább →
A kisgyerekes lét (köztünk maradjon mondva) elég monoton, hadd ne mondjam: kurva unalmas. Minden nap ugyanazon a programon kell átverekednünk magunkat, mert a fogmosás, oviba beérés, levegőn levés nem opcionális. És alapelvem, hogy a gyerekecske (ha már délután nem alszik … Olvasd tovább →
Ó, ha annyi százasom lenne, ahányszor ezt hallottam – urizálnék belőle rendesen. Történt ugyanis, hogy valahogy áttértem a hidegtűrésre. Télen sokszor ujjatlanban járok-kelek és ujjatlan-rövidgatyában futok. Na jó, nem akarok itt hazudozni: legalább is mínusz tízig. Ha esik és nagy … Olvasd tovább →
Mondtam már, hogy a Jason Bourne filmek kissé kizökkentettek engemet a normál menetből. Jól van na, tudom, hogy ciki! Nektek nincsenek sötét foltok az életetekben? Ha jól emlékszem, a Bourne Legacy tiszta átverés, mert egy darab Matt Damon sincs benne. … Olvasd tovább →
